Dr. Szabó Sándor vagyok. 1985 óta dolgoztam orvosként. Munkahelyem azóta csak egy volt. Különböző helyeken végeztem munkát. A szegedi egészségügyi ellátás egységesítése már a balesetem után következett be, így lett egy második munkahelyem is rövid időre. Nyugdíjba a sérüléseim, ill. azok okozta állapotom miatt kerültem. Volt, amikor a honvédség különböző alakulatainál szerte az országban, illetve az egészségügy különböző helyein, házi és munkahelyi orvosi rendeléseken igyekeztem segítséget nyújtani a beteg emberek számára.

Az utóbbi évtizedekben, években már szakorvosként volt lehetőségem részt venni a beteg emberek gyógyításában, a tanácsaim révén remélem sok-sok beteg, hozzátartozó kevesebb gonddal birkózott meg a különböző betegségek elviselésével. A kórházi ranglétrán szépen haladtam felfelé. Lassan már a főorvosi kinevezésben bízhattam.

2006. október végén voltam szenvedő alanya egy közúti autóbalesetnek, ami derékba törte előrehaladásomat. Öcséméktől jöttünk hazafelé a délutáni betonozás után. Még világosban indultunk haza, hogy biztosan hazaérjünk. Hoztam fiamat, másik öcsémet, leányom barátját. A történtekre nem emlékszem. Családomtól tudom illetve a rendőrségi jegyzőkönyveket elolvasva ismertem meg az események leírását, valamint orvos lévén értettem meg a klinikai zárójelentéseket és belőlük a velem történteket. A leírtakat elolvasva vált bennem bizonyossá, hogy még a több mint 20 éves gépjármű vezetési gyakorlatomban eddig meglévő felelősségtudat ellenére, mások hibája miatt történhetett baleset. Ha az ember autóba ül, a tetteinek igenis vannak következményei, az utakon közlekedőket hazavárják. Az már világos lett számomra, hogy teljesen megváltozott életem és sok nehézséggel kell majd megküzdenem.

Feleségem elmesélése és naplója adott sok segítséget a velem történtek megértéséhez. Az intenzív osztályon megjelent kollégák, ismerősök az akkori állapotom miatt nem maradtak meg tudatomban, de a család által elmondottakból utólag tudtam meg, hogy sokan voltak akik úgy érezték el kell jönniük.

Első élményem balesetem óta 2007 januárjában volt a kórházi ágyon. Nem kell különleges dolgokra gondolni és nem mentek „élményszámba”. Furcsa volt, hogy 2007-et írtunk, nekem még 2006 rémlett. A feleszmélésem után rájöttem, hogy kórházban vagyok, de azt már nem tudtam, hogy miként kerültem ide, hol is vagyok pontosan, az órámat látva az első gondolatom az volt, hogy biztosan kifogy belőle az elem. A naptár rajta 2007-et mutatott. Volt több megdöbbentő élményem a kórházból. Nem értettem, hogy miért van kikötve kezem, miért van egy cső a hasamon, amin kaptam ebédet, vacsorát. Miért van rajtam pelenka.  Kiesett az életemből három hónap. A reggelek, délelőttök gyorsan elteltek különböző kezelésekkel, gyógytornával. A délutánok, esték, éjszakák nehezebben teltek. Csak a szomszédos betegek nyöszörgése, néha kiabálása, olykor káromkodása volt az „élmény”. Ezek számomra nem okoztak különösebb meglepetést, a korábbi évek ügyeleteiben a hasonló dolgok szinte mindennapiak voltak. Az esték, éjszakák szinte elviselhetetlenül eseménytelenek voltak. Egy esemény volt, amikor a karácsonyi, újévi itthonlét után az újbóli befekvéskor szerettem volna úgy csinálni a dolgokat, ahogy itthon az ünnepek alatt családom segítségével. A kórházi személyzetnek ez még új és hihetetlen volt. Ez okozott némi félreértést. Szerettem volna kimenni a fürdőbe (mert ez már nekem természetes volt), egy betegtársam csöngetett a nővéreknek „a doktor úr szökik” megjegyzéssel. Ennek egy kis tömegjelenet lett a következménye. A „tömeg” reám nehezedett nővérek, ápolók személyében. Azt aláírom, hogy az eltelt két hét alatt történt jótékony változások meglepetésként hatottak sokakban. Megmaradtam a gondolataikban a magatehetetlen betegnek, nem értették, hogy segíteni próbáltam nekik. A történtek után nem volt maradásom – nem is marasztaltak.

A kórházból családom segítségével kerültem haza. Ölben hoztak fel itthon az emeletre. Megjegyzem 25-30 kg-ot csökkent testsúlyom. A lakásban segítségre szorultam WC, fürdőszoba elérését illetően. Hetek múlva már más helyiségekbe is eljutottam. Hónapok alatt már egyedül sikerült mindezeket véghezvinni. Tolószékkel még a Füvész-kertbe is eljutottam. Odáig persze gépkocsival vittek engem és a tolókocsit is. Később már le sikerült küzdeni a lépcsőházat is először segítséggel, majd nélküle is. A régen természetes otthoni tevékenységeket újra kellett tanulnom. Nagy élmény volt újra kimozdulni itthonról és buliba menni, „táncolni” mint régen. Nagyon nagy öröm volt számomra egy régóta meglévő barát szülinapi buliján személyesen kívánni jókat neki az életben. A „mint egy darab fa” fekvésből eljutottam addig, hogy egyedül közlekedem, megpróbálok mindenben segíteni otthon.

Ezeket családomnak, feleségemnek, gyermekeimnek, édesapámnak, testvéreimnek, nem utolsósorban a gyógyításomban és rehabilitációmban résztvevő szakembereknek, gyógytornászoknak, logopédusnak köszönhetem.

Bizony kezdetben nagyon sokszor eszembe jutott a rám és családomra váró sok-sok nehézség. Az tartotta bennem a lelket, hogy ezeket a tapasztalatokat megpróbáljam átadni az arra rászorulóknak.

Sok gondolkozás után jött az elképzelés, hogy a hasonló helyzetbe került emberek, hozzátartozóik biztosan örömmel vennének minden tanácsot, segítséget, mely megkönnyítené számukra az új, váratlan élmény, helyzet feldolgozását. Az elképzelést gyorsan tett követte. Hála istennek gyorsan sikerült találni alapítókat, így megalakult a Horizont Rehabilitációs Alapítvány, melyben szerepet vállalhatok. Az eltelt időszakban a megalapítás, bejegyzés is megtörtént. Azóta az én állapotom is sokat fejlődött, javult. Nagyon szeretném a felhalmozott tapasztalatokat átadni az alapítványhoz fordulóknak ezzel, mint ahogy korábban említettem segíteni a rászorulóknak. Úgy gondolom, elkel sok beteg embernek a segítség abban, hogy mit kell tennie gyógyulása, javulása érdekében. A saját akarata, közreműködése ellenére egy gép vagy kezelés sem lehet eredményes. Ezt már régóta így tudom és a mindennapi gyakorlat is megmutatja azt, hogy a beteg és legyen az orvos, logopédus, gyógytornász, dietetikus közös munkája lehet eredményes. Lehet akarni a javulást, de a szakemberek segítségével végzett munka hozhatja meg a sikert.